Sósmező
Sósmező a Magyar
Királyság legkeletibb települése volt, túl az
Ojtozi hágón és szoroson. Az ezeréves határ a falu
keleti végénél a Csernika
pataknál húzódott. Sósmező nevét sós ásványforrásairól, s az általuk
kialakított sósvizű mezei mocsarakról kapta. 1769-ben jött létre, amikor
havasalföldi és moldvai románoknak engedték meg itt a letelepedést. 1968-ban a
moldvai Bákó megyéhez csatolták. Az Ojtozi szorosban és a határfalunál az
1848-49-es szabadságharcban és mindkét világháborúban
súlyos harcok folytak. 1916 szeptember elején a román támadók itt is
betörtek, de a
német-magyar-székely csapatok kiverték őket. / 1916 decemberében Bukarestet is
elfoglalták a magyar és német alakulatok./ 1944-ben itt és a
közeli Úz völgyében hatoltak be először az orosz csapatok magyar területre. Az
egykori határhíd előtt közvetlenül jobboldalon található a
katonai temető, közepén egy háborús emlékművel.
Az emlékművön egykor háromnyelvű táblák voltak, magyar, német és román nyelvű
feliratokkal. Ma már
csak román nyelvű tábla található. A kőkereszteken neveket már nemigen lehet
olvasni, lecsiszolták róluk. Az emlékmű alatt csontkamra
van, ahol az elesett katonák csontjait gyűjtötték össze. A falu Ojtoz felőli
végén az északi oldalon volt az egykori katolikus temető, ahol még néhány sírkő
fellelhető. Valahol erre van a német emlékmű is, én a szakadó esőben nem
találtam meg.
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:
www.erdely-szep.hu
/