Sósmező
Sósmező a Magyar Királyság legkeletibb települése volt, túl az Ojtozi hágón és szoroson. Az ezeréves határ a falu keleti végénél a Csernika pataknál húzódott. Sósmező nevét sós ásványforrásairól, s az általuk kialakított sósvizű mezei mocsarakról kapta. 1769-ben jött létre, amikor havasalföldi és moldvai románoknak engedték meg itt a letelepedést. 1968-ban a moldvai Bákó megyéhez csatolták. Az Ojtozi szorosban és a határfalunál az 1848-49-es szabadságharcban és mindkét világháborúban súlyos harcok folytak. 1916 szeptember elején a román támadók itt is betörtek, de a német-magyar-székely csapatok kiverték őket. / 1916 decemberében Bukarestet is elfoglalták a magyar és német alakulatok./ 1944-ben itt és a közeli Úz völgyében hatoltak be először az orosz csapatok magyar területre. Az egykori határhíd előtt közvetlenül jobboldalon található a katonai temető, közepén egy háborús emlékművel. Az emlékművön egykor háromnyelvű táblák voltak, magyar, német és román nyelvű feliratokkal. Ma már csak román nyelvű tábla található. A kőkereszteken neveket már nemigen lehet olvasni, lecsiszolták róluk. Az emlékmű alatt csontkamra van, ahol az elesett katonák csontjait gyűjtötték össze. A falu Ojtoz felőli végén az északi oldalon volt az egykori katolikus temető, ahol még néhány sírkő fellelhető. Valahol erre van a német emlékmű is, én a szakadó esőben nem találtam meg.

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.     / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.erdely-szep.hu /