Nyárádszentmárton
Nyárádszentmárton legkorábbi említése az 1332-es
pápai tizedjegyzékben maradt ránk: Zenthmarthon. A kis település egyidős
lehet a székelyek itteni megtelepedésével, akik korábban Magyarország más
vidékein, főként a nyugati határszélen őrizték az országot. Szent Márton
tiszteletére szentelt Árpádkori műemlék kőtemploma a 13. század első felében épülhetett, a
védőszent neve, egyenes záródású szentélye és a rózsaablak, "Szent Katalin
kereke" egyértelműen a bencés szerzetesek munkájára utal. Egyes források szerint
már az 1241-es tatárjárás idején is állt, s a tatárok feldúlták. A Szentmártoniak a 16. században áttértek a magyar unitárius hitre. II. Rákóczi
György erdélyi fejedelem sikertelen lengyelországi hadjárata után, 1661-ben, a
török szultán által "büntetésül" beküldött krími tatárok az ide menekült
lakosokra rágyújtották a templomot. A felújítás során, 1667-ben készült ma is
látható szép festett kazettás mennyezete. Ekkor készült a cinterem körüli palánk
is. A 4 fiatornyos harangtorony 1720-ra készült el. A templomkert, cinterem
bejárata mellett szégyenkő van, melyre a falu törvényei ellen vétőket állították
"pellengérre". Varga Sándor, az unitárius közösség lelkésze 1983 óta, tevékenyen
őrzi a kis közösség lelki üdvét és magyar megmaradását, emlékművekkel, szépen
faragott székelykapuval is gyarapította a kis közösség értékeit. Ha otthon
találjuk a szomszédos "papilakban", szívesen megmutat mindent, élmény őt
hallgatni.Nyárádszentmárton fennállása során
végig megmaradt kis településnek, bár egyháza egykor tíznél is több falut
szolgált. Egy érdekes összeírás "árulkodik" egykori lakóiról, 1614-ben az itt
élő 62 családból 34 szabad, s ez külön érdekes, ebből 23 lófő, s csak 8 gyalogos
és 3 libertinis volt, valamint 15 jobbágy. 1992-ben 363 magyar és 8 cigány
lakosa volt. / Fotók: 2010./
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:
www.erdely-szep.hu
/
