Homoróddaróc
Homoróddaróc első írásos említése 1224-ből maradt fent: Daraus. Ekkor a II. András által a betelepülő szászok kiváltság levelében, az Andreanumban sorolták fel. Neve a magyar daróc foglakozást jelentő szóról kapta, azaz a falu alapítói még a szászok betelepülése előtt a magyarok, székelyek, voltak, valamikor a 11.-12. században. Ezt igazolják az erődtemplom ásatásai is, megtalálták a 13. századi szász erődtemplom előtti kis 12. századi egyhajós templom alapjait. A szászok mindjárt letelepedésük után, a 13. század első felében, felépítették a román stílusú háromhajós bazilikát. Az eredetileg katolikus szászok a reformáció idején lutheránusok lettek. A templomot erőddé alakították át a 15. század végén, amikor már gyakorivá váltak a török beütések, majd az 1600-as évek elején újabb, a ma is látható hat bástyával védett magas várfallal kerítették. A hagyomány szerint itt őrizték a szászok hatalmas pallosát. Az egykoron gazdag várost jelentős károk érték a török időkben, s egyszerű faluvá zsugorodott. A kizárólag szászok, németek lakta település a bécsi döntést követően Székelyfölddel együtt visszakerült Magyarországhoz, határfalu lett. 1945-ben a németek elmenekültek, a falut különböző helyekről érkező székelyek lakták be. S bár Brassó megyéhez tartozik, 500 lakójából ma is több mint 400 székely-magyar. A lutheránus szász templom lassacskán híveit elvesztve gazdátlanná vált, romosodik, területén talán még most is tart a régészeti feltárás. Sok az üres, lakatlan, romos ház is.

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.     / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.erdely-szep.hu /