Doboka
Doboka vármegye egyike volt a 7 erdélyi vármegyének. Központja, Doboka, a 10. századi nemzetségi földvár, amely a hagyomány szerint eredetileg a Zsombor honfoglaló nemzettségé volt. Szent István korában ispánsági központ, vármegye székhely. Nevét első ispánjáról, az erdélyi Gyulát legyőző Doboka vezérről, Csanád apjáról kapta. Szent István idejében a korábbi sáncok fölé szélestalpú kazettás faszerkezetű sáncokat emeltek. A 11.-12. századokban új külső gerendavázas sáncgyűrűvel erősítették és bővítették a várat. A 3. és 4. védvonalat ekkor felhagyták, itt 11.-12. századi köznépi temető és templom volt. 1068-ban itt várta Salamon király Géza és László herceggel a betörő besenyőket, úzokat, akiket a cserhalmi csatában legyőztek. A 13. században, a tatárjárás után a sáncokra 3-5 m széles kőfalak, a vár északi sarkában négyzetes torony épültek. A vár Izabella királyné idejében még állt, pusztulásának ideje és körülményei nem ismertek. A vármegyét később többször átszervezték, a központja is többször változott, 1868-tól Trianonig Szolnok-Doboka vármegye volt Dés központtal.

 Doboka elvesztette vármegyei központi szerepét, jelenleg egy pici kis falu alig 800 román lakossal. Az egykori földvár nagy kiterjedését  jól érzékeltetik a fotók. A vár területén szántóföldek, kukoricatáblák vannak.        

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.     / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.erdely-szep.hu /