Doboka
Doboka vármegye egyike volt a
7 erdélyi vármegyének. Központja,
Doboka, a 10. századi nemzetségi
földvár, amely a hagyomány szerint eredetileg a
Zsombor honfoglaló nemzettségé volt. Szent István
korában ispánsági központ, vármegye székhely. Nevét
első ispánjáról, az erdélyi Gyulát legyőző
Doboka vezérről, Csanád apjáról kapta. Szent István
idejében a korábbi sáncok fölé szélestalpú kazettás faszerkezetű sáncokat
emeltek. A 11.-12. századokban új külső gerendavázas sáncgyűrűvel erősítették és
bővítették a várat. A 3. és 4. védvonalat ekkor felhagyták, itt 11.-12. századi
köznépi temető és templom volt. 1068-ban itt várta
Salamon király Géza és László
herceggel a betörő besenyőket, úzokat, akiket a cserhalmi csatában
legyőztek. A 13. században, a tatárjárás után a sáncokra 3-5 m széles
kőfalak, a vár északi sarkában négyzetes
torony épültek. A vár Izabella királyné idejében
még állt, pusztulásának ideje és körülményei nem ismertek. A vármegyét később
többször átszervezték, a központja is többször változott, 1868-tól Trianonig
Szolnok-Doboka vármegye volt
Dés központtal. Doboka elvesztette
vármegyei központi szerepét, jelenleg egy pici kis falu alig 800 román lakossal.
Az egykori földvár nagy kiterjedését jól érzékeltetik a fotók. A vár
területén szántóföldek, kukoricatáblák vannak.
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:
www.erdely-szep.hu
/